Ügyelni kell arra, hogy ne legyen közvetlen érintkezés az üveg és a keret között. Az érintkezés megakadályozásához kerámiatömítésre van szükség körben, a keret mindkét oldalánál, az öntapadó üvegszálas tömítés pedig még jobb. Ez a tömítés kiigazítja a méreteltéréseket, és csillapító kiegyenlítésként szolgál az üvegkerámia és a fém eltérő hőtágulásához.
Nagyon fontos, hogy a megépített keret kellő szilárdságú és tartósságú legyen, nehogy az ajtó hosszabb nyitott vagy csukott állapotában alaktorzulást szenvedjen. Az ilyen alaktorzulás ugyanis olyan feszültségeket kelthet, amelyek a későbbiekben az üveg megrepedéséhez vagy töréséhez vezethetnek.
Az üveg beépítése során a rögzítőcsavarokat keresztirányban haladva kell felszerelni, elkerülendő az esetleges egyoldali feszültségek kialakulását. A csavarokat annyira kell meghúzni, hogy az üveg még kissé mozgatható legyen a keretben.
Mivel az üvegkerámia és a fém hőmérsékletváltozás hatására különbözőképpen viselkedik, ezért nagyon fontos a keret összeszerelésére és az üveg beépítésére vonatkozó fenti előírások betartása. 100 K hőmérsékletváltozás és 100 mm hosszúság esetén a fém hőtágulása 0,12 mm, míg az üvegkerámia 0,003 mm-nyit zsugorodik.
Ha a hosszú távú üzemi hőmérséklet 400 °C, akkor a szobahőmérséklethez viszonyított különbség 380 K. Ilyenkor a 100 mm-es fém 0,45 mm-t tágul, míg az üvegkerámia 0,01 mm-t zsugorodik.
500 mm-es hosszúságnál az eltérés még nyilvánvalóbb:
A fém hőtágulása +2,25 mm, az üvegkerámia hőtágulása -0,06 mm.
Következmény:
Abban az esetben, ha az üveget túl szorosan építik be, elkerülhetetlenül bekövetkezik a törés. Miközben a keret tágul, a rögzítő szerelvényeken keresztül megpróbálja továbbadni az alakváltozását az üvegnek. Ha a szerelvények nem tudnak elcsúszni az üvegen, akkor a kerámiaüveg a terhelés hatására eltörik.
* Képlet: ΔL = Lo x α x Δt (üvegkerámiánál α = -3 x 10-7, fémnél α = 12 x 10-6 )